A mesterséges intelligenciákról

2016.03.01 v1.0

De mik is ezek valójában?

Nemrégiben olvastam a 444.hu-n, hogy a Google egy mesterséges intelligencia szakértőt vesz fel a keresőfejlesztés élére. Volt egy olyan emlékem, hogy a Microsoftnál is valaki hasonló dolgozik a Bing motorján, és megpróbáltam rákeresni a Google keresőjében, ám nem adott semmiféle értékelhető találatot. "Bizonyára rosszul emlékeztem", gondoltam, ám aztán az ötlött eszembe - félig viccesen -, hogy talán a Google mesterséges intelligenciája cenzúrázta a konkurenciát...

Ezen aztán elméláztam egy kicsit.

Sajnos a civilizáció, amelyben élünk olyan mennyiségű információt zúdít ránk, hogy az abban való "halászat" lassan a legnagyobb problémává válik. Ezért embereket követünk az ízlésük miatt, akik a szubjektív értékrendjük alapján képesek számunkra megszűrni ezt a katyvaszt. Szűrőket vonunk magunk köré, amelyek lehet, hogy sok érdekes és fontos dolgot eltűntetnek, ám még az átjutó mennyiség is bőven elegendő ahhoz, hogy naponta órákat pazaroljunk rájuk az életünkből.

Ebből a hálátlan állapotból csak a személyre szabott mesterséges intelligenciák jelenthetnek kiutat, amelyek előszűrik majd számunkra a minket valóban érdeklő információt… és ha esetleg azt hinnénk, hogy ez a távoli jövő, hát nagyot tévedünk. A Google, az Apple és a Microsoft is tudósok ezreit alkalmazza, hogy a digitális személyi asszisztenseket (Siri, Cortana) vagy a keresőket (Google, Bing) intelligenciával ruházza fel. Persze ezek nem valódi intelligenciák, csupán deep learning algoritmusok.

De mik is ezek a fura nevű valamik? Valójában számítógéppel szimulált mesterséges neuronokról van szó, amelyeket meg lehet tanítani összefüggések felismerésére. Ilyen módon működik például az önvezető autók tereptárgy felismerője. Előszőr az algoritmusnak megmutatnak egy csomó, emberekről készített képet, majd olyanokat, amelyeket még nem látott, és megkérdezik tőle, hogy ezeken lát-e embereket? Ha az algoritmus téved, megmondják neki, ha jól válaszol „megdicsérik”. Így ez a neuronháló fokozatosan képessé válik emberek felismerésére.

Számítástechnikai szempontból ráadásul egy ilyen háló szimulálása ma már nem csupán a szuperszámítógépek kiváltsága. Most egy nagyon erős PC rengeteg memóriával és néhány nagyon erős videokártyával megpakolva már képes erre a trükkre. A tendenciát látva, öt-tíz éven belül ezek az intelligenciák a mobiltelefonjainkba költöznek. Külső segítség nélkül megértik és felfogják amit mondunk nekik, és ékes magyarsággal válaszolnak is.

Ezeknek az algoritmusoknak a működéséről amúgy már láthatunk kézzelfogható példákat is. Nemrégiben a Google megfordította ezt a tanulási folyamatot, és átalakított egy tárgyak felismerésére szolgáló neuronhálót, hogy ha valahol alakzatokat vél felfedezni a képeken, azokat emelje ki, majd ezt újra és újra ismételje meg. Az internetet pedig elárasztották a kísérletből származó, furcsábbnál is furcsább képek.

Összegezve tehát azok a valamik, amelyeket ma még a sajtóban mesterséges intelligenciáknak neveznek, valójában csak ilyen hálók, amelyeknek valaki megtanította, hogy felismerjenek dolgokat.

Miért nem félek tőlük?

Mi az ami aggaszt?

Ha kérdésed, ellenvetésed, vagy hozzáfűzni valód van, nyugodtan írj rám a Facebookon!